"Épp egy hídon álltunk, alattunk csendben folydogált a víz. Közel voltál hozzám, szinte éreztelek, épp az ajkad enyémhez ért lágyan... majd hirtelen fájón a valóságba kerültem: felébredtem. Csalódottan és összetörve hanyatlottam vissza a párnámra.."
"A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni..."
Ez lennék én... , fogva tart a múlt, de úgy igazából nem is szeretnék szabadulni. Sőt. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen...hogy újra vele legyek. Olyan jó lenne akár csak egy percre is, de újra mellette lenni, fogni a kezét, megcsókolni... de ehelyett itt a rideg valóság nélküle egy kis elviselhetetlen fájdalommal fűszerezve:/
.. csak kérdezd meg hogy vagyok.. csak kérdezd meg és én majd őszintén válaszolok!
Úgy döntöttem, hogy folytatom a blogot.. a minap megnéztem a statisztikát és nagyon rossz volt látni:S ilyen háromszöges forma jött ki...januárban kezdtem a blogot, akkor még nem olvasták annyian, de ez javult és júniusban nagyon sokan olvasták.. de onnan romlott az olvasottság.. ezt nem jó látni:S tehát ismét itt vagyok és írok.. bár a bejegyzéseimet nem rakom vissza, amiket januártól írtam. Nem azért, mert szégyellem vagy ilyesmi. Vannak olyan párok, akik ha szakítanak, akkor mindent, ami a szerelmükre emlékezteti őket törölnek az életükből. Én nem szeretnék ilyen lenni és nem is azért nem rakom ki a bejegyzéseimet. :D
Van egy szám, amit már nagyon régóta imádok. Szinte megunhatatlan számomra:$ ééés a szövege eszméletlenül igaz..:D
bíborszél - hiányzol
Újra reggel és álmos szemmel
Kereslek de máshol jársz
A plafont nézem és most sem értem
Miért lett minden egész más
Rájöttem csak játszottál
De beletörődöm hogy most már így lesz
Hogy újra meg újra itt kísértesz
Hívj fel mert így megőrjítesz
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Tudod nem éreztem már ilyet réges-rég
Nem hittem volna de mégis megtörtént
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Én ott voltam egy szót sem szóltam
Csak hallgattam és te pakoltál
Mi volna jobb néha nem tudom már
Ha elmennél vagy ha maradnál
Úgy gondoltam jobb lesz így
Elengedlek megy úgyis könnyen
Hogy nem érdekel és minden rendben
Mégis mindig újra érzem
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Tudod nem éreztem már ilyet réges-rég
Nem hittem volna de mégis megtörtént
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
La la la …
Talán nem gondoltam végig
Hogy milyen volt mikor itt voltál
Nem tudom, hogy miért nem mondtam
Szeretném hogyha maradnál
Úgy gondoltam jobb lesz így
Elengedlek, megy úgyis könnyen
De újra meg újra itt kísértesz
Hívj már fel, mert megőrjítesz
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Tudod nem éreztem már ilyet réges-rég
Nem hittem volna de mégis megtörtént
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Tudod nem éreztem már ilyet réges-rég
Nem hittem volna de mégis megtörtént
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondol
jobban mint gondol
jobban mint gondolnád!
és nagyjából úgy érzem magam, ahogy azt a számban énekli a csávesz:)) Néha annyira optimistán vissza tudok gondolni a múltra, de vannak olyan napok, amikor nagyon elszomorodok, sőt, össze is omlok. Viszont próbálnak segíteni barátok és nagyon hálás vagyok nekik, bár néha elküldeném őket a picsába.:D de imádom őket egyébként... néha ők is megmondják a magukét, de nem is csodálom..nem lehet egyszerű velem:)) viszont az is sokat segít, hogy beszélhetek Vele. Rengetek fájdalmat okozott, viszont könnyített is rajtuk. Fura ez...
