"Épp egy hídon álltunk, alattunk csendben folydogált a víz. Közel voltál hozzám, szinte éreztelek, épp az ajkad enyémhez ért lágyan... majd hirtelen fájón a valóságba kerültem: felébredtem. Csalódottan és összetörve hanyatlottam vissza a párnámra.."
"A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni..."
Ez lennék én... , fogva tart a múlt, de úgy igazából nem is szeretnék szabadulni. Sőt. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen...hogy újra vele legyek. Olyan jó lenne akár csak egy percre is, de újra mellette lenni, fogni a kezét, megcsókolni... de ehelyett itt a rideg valóság nélküle egy kis elviselhetetlen fájdalommal fűszerezve:/
)
:))én is örülök, hogy tetszik:)) régen simán csak álomvilágom volt a neve^^ de a velem történt események után átírtam:( hmm..:) próbálok őszinte lenni, de nehéz néha. A másik blogba jobban megtudok nyílni inkább. Mármint sztem:) ez a blog meg úgy a szívemhez nőtt, hogy sajnálnám abbahagyni ennek az írását!:) Úgyhogy úgy döntöttem ide is irogatok:D^^ üdv:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Nagyon tetszik nekem is a Blogod,közel érzem magamhoz,már csak a név miatt is:))
Jó,hogy ilyen őszintén kitűrulkozol itt...én is próbálok:))
Üdv.